HIRO

Szívinfarktus, 3 agyvérzés stb. ellenére munkaképessé nyilvánítottak

- 55 éves magyar állampolgár vagyok, aki 46 éve inzulinos cukorbeteg, ötféle szövődménnyel. Jelenleg naponta ötször adok inzulint, többek között minden éjjel 3 órakor is. Cukorbetegségem mellett volt már 3 stroke-om, egy szívinfarktusom, és egy súlyos bokatörésem, amelynek következtében a műtét utáni szepszis miatt maradandó mozgáskorlátozottsággal küszködök. 36 évet dolgoztam betegen és fizettem a járulékokat. Jelenleg 60 %-os egészségkárosodással rehabilitálhatónak nyilvánítottak, ezért együttműködve a törvényi előírásokkal naponta kétszer másfél órát utaztam, hogy mint megváltozott munkaképességű, az előírt 4 órás munkát elvégezzem.

Tunyoginé Kühl Zsuzsanna, aki a betegségei miatt az orbáni rezsim halmazatban állami üldözöttje, azt is elmondta:

- 2015 augusztus 12-én, részben a korlátozott mozgásom, részben a cukorbetegség szövődményeként fellépő csontritkulásom miatt, a lépcsőn közlekedve minden előzmény nélkül elestem, és eltört a jobb lábam alsó lábszára, a sípcsont és a szárkapocscsont egyszerre.

Interjú: Molnár F. Árpád
Executive producer: Domján Tibor

Az esetre - jó pár további eset mellett - Demeter Éva hívta fel a figyelmem, aki a Korhatár Alatti Rokkantak Országos Szervezete (KAROSZ) vezetője, és nem csupán a szakterület legzseniálisabb alakja azok közül, akiket valaha láttam vagy hallottam, de egyúttal a legelkötelezettebben küzd a rokkantakért, olyan tántoríthatatlansággal, amihez szintén nem láttam hasonlót soha életemben. Eközben egyébként olyan képességekkel rendelkezik, amik miatt bárhol megállná a helyét pl. hivatásos szóvivőként, és olyan verbális képességei vannak, amik miatt az élő műsorok egészen ritka unikuma. A halmazati elkötelezettség és tehetség miatt természetes ebben a lezüllött, mocskos magyar környezetben, hogy a szociális szakma hírhedt árulói és a rokkantak egységes védelmének halálos ellenségei borzasztó primitív gyűlölködéssel próbálják eltántorítani attól, hogy bárkinek segítsen, és sok másokat is eszüket vesztett gyűlölködő tajtékzással próbálnak eltaszítani attól, hogy a rokkantakért bármit tegyenek, sikertelenül. A rosszindulatú pszichopata őrjöngők, a rokkantak érdekvédelmének gyűlölködő aknamunkásai csak még inkább felhívták az újságírók, a jogvédők és a szakma figyelmét Demeter Éva zsenialitására és egyedülálló, pótolhatatlan voltára. Annyit viszont sikerült az őrjöngőknek elérniük, hogy más politikai és civil szervezetek lényegében teljes egészében kivonultak a rokkantvédelemből és teljes egészében sorsukra hagyták a bajba jutott és életveszélyben élő tömegeket.

Amint azt 2 nappal ezelőtt írtam egyik - valamiért igen népszerűvé vált - blogbejegyzésem címeként: A rokkantak érdekképviselete két részre, jókra és gonoszokra tagozódik.

A rokkantsága miatt állami üldözött Tunyoginé Kühl Zsuzsanna esetére Demeter Éva hívta fel a figyelmünket. A rokkantsága ellenére (helyesebben miatt) halmazati állami üldözött Tunyoginé Zsuzsannával ma beszéltem telefonon, aki a következőkről tájékoztatott:

"Gyermekkorom óta cukorbeteg vagyok.

Túl vagyok már három agyvérzésen és egy infarktuson. Volt egy csúnya, szövődményes lábtörésem is, ami után szepszist kaptam. Kettő évig kínlódtam a felépüléssel, de azóta is állandó ízületi gyulladással, járásproblémával és lábdagadással küszködök, bokamerevítővel járok. Ezen kívül súlyos asztma, gerincproblémák, nőgyógyászati betegség és depresszió miatt lettem rokkant.

2012-től megszigorították és átalakították a rokkantak ellátórendszerét. Az addigi 67%-ról 52% mértékre véleményezték az egészségkárosodásomat. A visszaminősítéssel rehabilitálható lettem. A kötelező együttműködés keretében napi 4 órás munkavégzést írtak elő számomra. Az addigi rokkantsági pénzemet jelentősen lecsökkentették.

Amióta elvették a rokkantellátásomat és munkára kényszerítettek súlyos betegen, azóta a napi 4 órás munkával sem vagyok képes visszapótolni a jelentős anyagi veszteségemet. Egészségügyi rehabilitáció nem történt, úgy kell dolgoznom. Szerencsém volt, hogy irodai munkát sikerült kapnom. Már éjjel is adnom kell magamnak az inzulint, napi öt alkalommal kell adagolni. Mindig fáradt és kialvatlan vagyok.  

Állapotromlásom ellenére már csak 50% mértékű egészségkárosodást véleményeztek nálam. Megfellebbeztem a szakhatósági döntést. A II. fokon elismerték a kifogásaimat és 60% mértékű egészségkárosodott minősítést kaptam, de továbbra is rehabilitálhatónak véleményeztek. A rehabilitációs kártyával végezhető munka azonban ez év végén lejár. Nekem 10 év lenne még az öregségi nyugdíjig, feltéve, ha megérem. Addig a segélyes pénzellátásból nem bírok megélni, mert rengetegbe kerülnek a gyógyszereim és a cukorbeteg diétám. Miből étkezzek napi 5 alkalommal, szigorú étrenddel? Miből fizessem a gyógyszereket és a rezsit?

Eddig 35 éven át fizettem a járulékot és félholtan is dolgozni próbáltam.

Egy hete a lépcsőn mentem lefelé a munkahelyemen, amikor minden átmenet nélkül lezuhantam a lépcsősor aljára úgy, hogy se nem szédültem, se nem botlottam meg. Még aznap este megműtötték a lábam, mert eltört a sípcsontom és szárkapocs csontom is. Merevítő rudakat építettek be az alsó lábszáramba. Egy hétig nyomtam a kórházi ágyat, de az orvosok szerint 7-8 hónap lesz a lábadozásom. A súlyos cukorbetegségem miatt már csontritkulásos szövődményem is van.

A jövőmet reménytelennek érzem 55 évesen. Év végén lejár a rehabilitációs munkalehetőség, de az orvosok szerint addig fel sem gyógyulok. Hogyan tudnék dolgozni? Ki venne fel a nyílt munkaerőpiacra? Nagyon fárasztó volt eddig is a munkába járás, a napi 3 órás utazás, és kimerített a 4 órás munka is. Most, hogy teljesen tropa lett a lábam, esélyem sincs a további munkára, mert makkegészséges emberek is nagyon nehezen találnak munkát ebben az életkorban. Még 10 év múlva érném el, hogy nyugdíjba mehessek, de addig mi vár rám? Munka, vagy halál? Vagy a munkába halok bele, vagy ha munka sem lesz, akkor a nincstelenségbe? Ez felér egy halálos ítélettel. Kinek fizettem be 35 éven át a járulékokat, ha esélyem sem lesz arra a pénztelenség miatt, hogy életben maradjak a nyugdíjkorhatárig?"

 

Kulcsszavak: rokkantüldözés, fogyatékkal élők, Tunyoginé Kühl Zsuzsanna, Demeter Éva, KAROSZ, Fidesz, Orbán Viktor, szociopátia, pszichopaták, betegüldözések